Kapcsolat

24 órás segélyvonal:

+36-70-225-2525

Budapest, VI. Nagymező u. 49.
I. em/1. 50-es kapucsengő


Nyitvatartás:
Jelenleg kizárólag időpont egyeztetés alapján.
Ha ránk csörögsz szívesen visszahívunk.

Ultrahang, szívhang, nőgyógyász ajánlás

Fontos, hogy minél tudatosabb döntést tudj hozni!

Ehhez a legjobb szakemberekre van szükséged.
Szívesen segítünk orvos, nőgyógyász ajánlásával!

Gyerekkoromban az volt minden vágyam, hogy szerető családban élhessek, ahol  megértenek, elfogadnak, szeretet kapok. De sajnos  a mi családunk nem ilyen volt. Igazán szerettem a gyerekeket, és arról ábrándoztam, ha nekem egyszer majd családom lesz, abban a szeretet, a megértés és az elfogadás lesz a legfontosabb. Azután bekopogtatott a szerelem. A barátommal egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg, (ekkor 20 éves voltam).
Egy hónap találkozgatás után mélyebbé vált a kapcsolatunk, aztán több évig éltünk együtt. Nagyon szerelmes voltam, és nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy kisbabát várok. A párom először még nem reagált semmit, de később  azt mondta, hogy nem örül, és nem szeretné a picit. Azt gondoltam, hogy csak megijedt és időre van szüksége. De nyomatékosan a tudtomra adta, hogy semmiképp sem szeretné, ha megszületne a baba. Később pedig választás elé állított: vagy ő, vagy a baba. Számomra ez nagyon nehéz időszak volt. Egyedül éreztem magam a problémámmal, senki nem állt mellém, senki nem támogatott. Teljesen összetörtem, mert nagyon szerettem volna megtartani a kisbabámat.

„Aznap este szinte semmit nem aludtam. A pocakomat simogattam és elmondtam a kisbabámnak, hogy mennyire szeretem, és nagyon sajnálom, ami történni fog.”

Az abortuszról akkor még nem tudtam semmit és nem is kaptam senkitől semmilyen információt. A műtét előtti napon be kellett feküdnöm a kórházba. Aznap este szinte semmit nem aludtam. A pocakomat simogattam és elmondtam a kisbabámnak,hogy mennyire szeretem, és  nagyon sajnálom, ami történni fog.  A műtét után, ahogy felébredtem, megállíthatatlanul sírtam, mert rám szakadt, hogy mit tettem és ezt már soha többé nem tudom meg nem történtté tenni,  visszaváltoztatni. Ahogyan a kórházból hazaértem nagyon mély depresszióba zuhantam.Többnyire csak feküdtem és sírtam. Folyton az kavargott bennem, hogy engedélyt adtam arra, hogy megöljék az én kisbabámat! Iszonyúan fájt a műtét helye, de a lelki fájdalom sokkal erősebb volt. Hatalmas ürességet éreztem magamban. Gyertyát gyújtottam és gyászoltam. img66A párom ezt nem értette. Azt mondogatta, hogy másnak is volt már abortusza és hamar túl lett rajta. A kapcsolatunk erősen megromlott, már nem tudtam úgy viszonyulni  hozzá, ahogyan előtte. Hosszú hónapokkal később,  amikor már egy picit jobban lettem, csak arra tudtam gondolni, hogy vajon lehet-e még kisbabám?!  Azt hittem,  csak egy baba enyhítheti a fájdalmamat.
A barátom látta, hogy mennyire szenvedek és azt mondta, ha lesz újra kisbaba, akkor hát legyen. Két év, rengeteg negatív teszt és sok-sok sírás után, újra állapotos lettem. Az örömöm leírhatatlan volt. Akkor még nem voltam hívő, de hangosan kiáltva köszöntem meg  Istennek az új kis életet a szívem alatt, és megígértem, hogy soha-soha nem fogom eldobni a kisbabámat. Körülbelül egy hónap elteltével a párom közölte, hogy mégsem szeretné a picurt. Akkor már tudtam, hogy történjen bármi, soha nem megyek újra abortuszra.
Egy újsághirdetésben találtam rá  a Terhességi Tanácsadó Központ-ra, ahol ingyenesen, bizalmasan segítenek válságterhességben lévő lányoknak, információval és sok egyéb dologgal. Kicsit szomorú voltam, hogy nem hamarabb találtam rá. A kapcsolatom  a barátommal, rohamosan romlott, ezért ellátogattam a központba, ahol  nagy szeretettel fogadtak. Beszélhettem az abortuszomról,  megértőek voltak velem és kaptam segítséget, hogy egyedül  is gondoskodhassak a babámról. Később elhívtak egy Istentiszteleti alkalomra, ahol Isten nagyon mélyen és valóságosan megérintett. Ekkor voltam a hetedik hónapban. Megtértem, elfordultam a régi életemtől és átadtam magam Jézusnak. Csodás új kezdet volt ez a számomra, végre betöltődött az a fájdalmas űr a szívemben. A központban elvégeztem egy abortusz utáni bibliatanulmányozó tanfolyamot, ezzel kezdődött meg a gyógyulásom. Megértettem, hogy az abortusz súlyos bűn, de nem kell miatta bűnhődnöm, mert Jézus pont azért jött el, hogy megszabadítson bűneim terhétől, azért halt meg a kereszten, hogy engem megváltson, megbocsátva bűneimet. Felszabadító érzés volt, hogy számomra is van bűnbocsánat!  Ezért tudtam magamnak is megbocsátani. Az életem lassan kezdett rendeződni.
Hamarosan megszületett a kislányom, Emese, aki hatalmas öröm volt számomra! Sokszor miközben aludt, néztem a gyönyörű kis arcát és azon tűnődtem, vajon milyen lehetett volna a másik babám.Később én is részt vettem tanácsadóként a központ munkájában és rengeteg lánnyal beszéltem, akik abortuszon gondolkodtak. Sok kisbaba menekült meg azáltal, hogy elmondtam nekik az én történetemet, miken mentem keresztül. A Bibliát olvasva , Istentől egy igeverset kaptam  üzenetként: a Rómabeliekhez írt levél 8. részének 28. igeverse volt az:  „ azoknak pedig, akik Istent szeretik, minden a javukra van”. Isten annyira csodálatos és kegyelmes,  még ezt a rossz döntésemet is tudta jóra használni, azért hogy egyre több kisbaba megmenekülhessen meg . A párommal rengeteg huzavona után teljesen megromlott a kapcsolatom. Hosszú ideig egyedül neveltem a kislányomat. Később megismerkedtem egy keresztény fiúval, akivel másfél évig jegyesek voltunk , de nem volt köztünk testi kapcsolat a házasságig. Értékes, csodálatos idő volt számomra ez a várakozás: tele izgalommal és reménnyel. Majd összeházasodtunk és azóta született egy kisfiunk is, Máté. Nagyon boldog vagyok, mert  úgy érzem,beteljesült a gyerekkori álmom: végre szerető családban élhetek férjemmel és gyermekeimmel.
A ráadás pedig, amit annak idején még álmodni sem mertem,hogy mindennap megtapasztalhatom Isten hatalmas kegyelmét és szeretetét, ami az igazi boldogság számomra.

Simon Andrea
Kétgyermekes édesanya,
a Kiáltás az Életért Egyesület vezetőségében szolgál, abortuszon átesett nők lelkigondozását, tanácsolását végzi.